Lufieső és őrület

Engem némi megnyugvással tölt el, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Például a gyerek és a lufi kapcsolata. Emlékszem, gyerekkoromban megőrültem a lufiért - vagy a lufitól, ki emlékszik már rá pontosan. De ez manapság is így van. Hiába internet, meg magától járó, beszélő, pisilő babák, csodarobotok és még nem tudom milyen játékok, a lufitól lázba jönnek a gyerekek.

Jó ovis szokás szerint, a gyerekek szülinapját megünneplik az oviban. Igen ám, de nagyon kezd elfajulni ez az ünneplősdi. Van, aki már bohócot is hozott az ovis szülinapra. Bevallom őszintén engem ez a verseny nem vonz, de valami kis pluszt én is szerettem volna adni a gyerekeknek. Ez a kis plusz lett a lufieső. Egyeztettem óvónénivel, hogy szabad-e, ő nagyon örült, és rám bízta a dolgot.

El is indultam - terveim szerint - foci háló sűrűségű anyagot venni. :) Természetesen az nem volt a méterárú boltban, de volt helyette az a fajta bélés anyag, amit szabadidő ruhákba szoktak varrni, de csak azért, hogy legyen mibe belegabalyodnia az embernek. Ebből vettem 4 métert. (35 lufihoz elég 3 méter is) Már nem emlékszem pontosan, de 60-80 cm széles csak az anyag.

Elkészítés menete:

1. Félbe hajtottam az anyagot, és az egyik hosszú oldalát, valamint a nyitott rövid oldalát fixen összevarrtam zsákvarró tűvel de csak hézagosan. A varráshoz fonalat használtam.
2. A másik hosszú oldalát annyira varrtam csak össze, hogy a felfújt lufik beleférjenek. Itt a varrás elején nem kötöttem meg a fonalat, és hagytam rá elég sokat, hogy ne csússzon szét, valamint nem vágtam el a fonalat, hanem az egész gombolyagot magammal vittem, mert nem tudtam, hogyan fogom tudni rögzíteni.
3. Miután felfújtam a lufikat, a hálót felerősítettem a lámpához úgy, hogy a fixen varrt oldala volt felfelé. A nem fixen varrt oldalánál eligazítottam a fonalat, hogy ki tudjam kötni valamihez. Szerencsémre volt a falon két akasztó, így azokhoz kötöttem.
4. Óvónéni nagyon lelkes volt. Mondtam, hogy kösse ki mindkét oldalon az akasztóról a fonalat - ettől még nem csúszik szét magától -, és az egyik oldalon egyszerűen csak húzza meg jó gyorsan.

Így nézett ki fellógatva.

És ilyen volt maga a lufieső.

Mondjuk, a délelőtti ovis foglalkozásnak odavágtunk. Mert még a gyerekek érkezése előtt akasztottam fel a lufikat, amit ugye azonnal ki is szúrtak, és egész délelőtt ott álldogáltak a lufik alatt miközben gondolatban elosztották, hogy melyik lufi kié lesz majd.
A lufieső után következett a zenés-táncos lufibuli - ilyet máskor is szoktak tartani - amit többeknél átöltözés és pólószárítás követett.

A képekről ítélve jó kis nap volt, és nagyon élvezték a gyerekek. Azóta is ha elhangzik a lufibuli szó, rögtön kérdezik hogy lufieső is lesz? :)


Anyukák/Apukák létrára fel!
Gabriella