Sajtos tallért Limara receptje alapján szoktam készíteni. Arra emlékeztem, hogy nagy meló, de az óvó nénik és mi is nagyon szeretjük, így hát jöhetett aminek jönnie kellett...
Kimértem a zsiradékokat egy tálba, és betettem a mikróba olvadni. Majd elkezdtem kimérni a száraz anyagokat. Igen ám, de a legnagyobb tálam tele lett a liszttel. Ezen a ponton jutott el a tudatomig, hogy nagy meló, bizony, de én eddig mindig csak a fele mennyiséggel dolgoztam, mint ami a receptben van. Viszont ezen a ponton már nem lehetett visszakozni, mert a mikró éppen csengetett, hogy a zsiradékok egybeolvadtak :)
Nem részletezem a reménytelennek tűnő harcot a hozzávalók összedogozásáról, csak annyit, hogy én nyertem, lett több, mint másfél kiló tallér-tésztám. Amikor az Uram meglátta, inkább elment Cinciegérrel a Duna-partra sétálni.
Nagy magányomban hozzákezdtem a sütéshez, és már előre sajnáltam magam, hogy ott fogok ülni éjfélig az asztalnál, és sütök. Aztán amikor már eléggé belejöttem arra gondoltam, hogy lehetne valami dizájnos "tallért" is készíteni, ha jól kinyújtanám a tésztát. Így születtek meg a karácsonyfa és hóember alakú sajtos"tallérok".
Amikor hazaértek a fiúk Cinciegérnek rögtön felcsillant a szeme, és beindult a fantáziája. Hozta is a szobájából a formás dobozt, és természetesen addig keresgélt a megfelelő forma után, amíg végre talált egy dínó alakút.
Viszonylag hamar kész lettem a művekkel, csak 6 órába telt. Ha nem vacakoltam volna annyit a formázással, akkor még annyi idő sem kellett volna hozzá. Az elfogyasztásához pedig még ennyi idő sem kellett. A formásokat ajándékba vittünk, a dínósak egyszerűen csak eltűntek az asztalról, épp hogy a fotózás erejéig összeállt a banda.
Azt hiszem, be kell szereznem egy nagyobb tálat...
Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése