8. mese

Német mese alapján: A Mikulásvirág-tündér

Földanya még egyszer végigpillantott a puha, meleg ágyacskájukban fekvő virággyermekein. A legtöbbjük még aludt, de az egyik kis fehér virággyermek szeme még nyitva volt.
Földanya megsimogatta a fejecskéjét, és így szólt:
- Ideje aludnod. Különben nem pihened ki magad, mire beköszönt a tavasz, és későn ébredsz fel. Ugye, azt nem szeretnéd?
A kis tündér a fejét rázta:
- Nem, Földanya – suttogta –, csak sehogy sem tudok elaludni, de sejtelmem sincs, hogy miért.
- Elmesélek neked egy karácsonyi történetet – mondta a Földanya, miközben mosolyogva az ágya szélére ült. – Réges-régen, egy ugyanolyan karácsonyestén, mint a mai, a csillaggyerekek a szokottnál egy kicsivel több csillagfényt kaptak, hogy az ünnep tiszteltére csillagjaink még sziporkázóbban tündökölhessenek, az égen. Csakhogy az egyik csillagkislány nem fényesítette kis a csillagát, mert nem akart az égen ragyogni. Le szeretett volna menni a földre, hogy megnézze, hogyan ünneplik a karácsonyt az emberek. Levetette hát magát az égről, és szédítő sebességgel süvített a föld felé.
- Odanézzetek! – kiáltották az emberek. – Hulló csillag! – Elnevezték karácsonyi csillagnak. A karácsonyi csillag nagyon ritka, de ha látsz egyet, és kívánsz tőle valamit, a kívánságod teljesül.
- Ez igaz? – kérdezte izgatottan a virággyermek. Földanya mosolyogva bólintott, és betakargatta.
- Igen, igaz. De most már tényleg aludnod kell. Álmodj a karácsonyi csillagról!
Mikor Földanya kicsivel később kiment a szobából, a virággyermek még mindig nem merült álomba. Szobájának apró ablakán át fürkészte az eget. Arról ábrándozott, hogy meglátja a karácsonyi csillagot. Pontosan tudta, mit kívánna tőle. Türelmének meglett a jutalma, mert hirtelen egy csillag száguldott át az égen. A virággyermek utána kiáltott:
- Karácsonyi csillag szeretnék lenni!
Föld alatti szobácskáját egyszerre fény árasztotta el, és ott termett előtte egy varázslatos szépségű virágtündér. Mosolyogva szólította meg a kis virággyermeket:
- A kívánságod teljesül. Mostantól te leszel a gyönyörű piros mikulásvirág, amelyik karácsonykor az emberek otthonában virít. Vörösen sugárzó virágod teljesebbé teszi az ünnep melegét.
A kis virággyermek hálásan tekintett a tündérre, de mielőtt köszönetet mondhatott volna, máris mikulásvirággá változott, és ott pompázott a karácsonyfa mellett.
- Ó! – kiáltott fel a mikulásvirág-tündér. – Végre én is megünnepelhetem a karácsonyt, akárcsak az emberek. Mindenkinek szép karácsonyt és boldog új évet kívánok!


Gabriella