Sajtot nem kérek!

Nem tudom, van-e még család, ahol ez a mondat szinte minden nap elhangzik, de mi ilyen család vagyunk. Jólnevelt/türelmes szülő, először mosolyog a mondaton, aztán már egyre kevésbé mosolyog, aztán eljut a "Dehogyisnem,haénegyszeraztmondom" szintre, ahol viszont a gyerek mosolyog, mert ő tudja, amit a szülő még csak sejt (helyesebben ő is tudja már, de még reménykedik, hogy nem úgy lesz), hogy bizony akkor sem eszi meg a sajtot!

Ekkor elkeseredett/csalódott szülő reszelőt ragad, majd tepsit, és sajttalérokat készít. Stahl babakonyhájában láttam réges-régen.


Hozzávalók:

• zsíros sajt
• kevés vaj
• reszelő
• sütő - mini grillben is el lehet készíteni
  

Elkészítése igen egyszerű. A sajtot kis lyukú reszelőn lereszeltem, tepsibe halmoztam, és 180 fokon ropogósra sütöttem. Érdemes lett volna kivajazni a tepsit, mert ahol jobban sült, és elsült alóla a zsír, ott bizony le is ragadtak. De még így félig összetörve is elég guszta lett - szerintem.
(A férjem visszajött a délutáni alvás megkezdése előtt még egy darabért :) )


Először nem ropogósra sütöttem, csak éppen folyósra. Akkor gond nélkül feljött a tepsiről - csak rögtön melegen -, de nem volt olyan finom. Viszont rájöttem, hogy alig megsütött állapotában isteni finom lehet szendvicsbe rakva. Legközelebb hagyok is belőle a férjem szendvicsébe meglepetésnek! :)


Jó ropogtatást kívánok!
Gabriella