Gránátalma számoló

Különös kapcsolatom van a gránátalmával. Egy régi-régi emlék, amikor egyszer anyukám hozott egyet - úgy 7-8 éves lehettem -, és a nagyszoba szőnyegén ülve megettük. Később évekig hittem azt, hogy ezt csak álmodtam, és talán nem is létezik gránátalma nevű gyümölcs. Aztán egyszer megláttam egyet az üzletben, és előtörtek a régi emlékek, és megnyugodtam, hogy valóság volt az, nem álom.
Hát, ezt az álmot nem tudtam a kisfiamnak átadni. Ennek két oka is van, az egyik, hogy ma már mindenféle zöldség és gyümölcs elérhető, megszerezhető, a másik, hogy ő egyáltalán nem eszik gyümölcsöt. :(
Aztán jött a nagy áttörés, a gránátalma. Na, ez sem volt olyan könnyű menet. Először csak egy szemet sikerült a szájába imádkozni, hogy próbálja ki, milyen vicces, amikor a szétharapja, és az a finom lé szétspriccel a szájában. Hitte is, nem is, de bekapott egyet. A siker nem volt egyértelmű, de mondtam, hogy próbáljon ki még egyet.
Végül igazi sikertörténet lett a dologból, mert megette az összeset, és még kért is volna még. Azóta mindig van itthon gránátalma, amit természetesen csak szemenként lehet enni! :)

A legutóbbi evészetkor jutott eszembe, hogy össze lehet ezt kötni egy kis matekkal is, és ezzel is meggyorsítani az evést, hogy ne órákig üljünk a gránátalma felett. Hoztam egy dobókockát, és mindig amennyit dobott, annyi almácska került a szájába.


Nyáron majd kipróbáljuk ribizlivel és más apró gyümölcsökkel is, hátha...


Jó szórakozást kívánok!
Gabriella